Egyszerű (low-budget) fókuszteszt

IMG_6917

Valószínűleg mindenki szembesült már azzal, hogy a fotóin nem mindig a fő téma lesz a legélesebb. Ezt okozhatja persze maga a fotós is (ha egy nagy fényerejű optikánál kis mélységélességű beállításnál kicsit is kilengünk, már kívül kerültünk a mélységélességi tartományon), meg persze a váz rosszul beállított autofókusza, vagy az optika (ezeknek szintén van saját korrekciójuk). Vagy esetleg mindhárom tényező együtt. Ilyenkor jól jönne egy minél pontosabb, ismételhető megoldás, amivel egyértelműen el lehetne dönteni, mi a hiba oka. Egy további fontos alkalmazás a használt gép/optika vásárlása: hiába esküszik meg az eladó, hogy minden rendben van vele, ha utána kiderül az ellenkezője. A dörzsöltebbek persze azonnal tesztfotókat szoktak készíteni a környezetben található tárgyakról, esetleg az eladó ábrázatáról – a következőkben kiderül, miért nincs ennek túl sok értelme.

Az AF-szenzor működése

Példaként nézzünk meg egy nagyon népszerű típust, a 40d vázat. (Forrás: http://cpn.canon-europe.com/files/news/pro_lineup/EOS-40D-WhitePaper.pdf) Itt a keresőben lévő AF-pontokat mi ilyennek látjuk:

ScreenShot00064

A valóságban minden pont mögött több szenzor húzódik meg, mivel a 40d váznál már minden egyes AF-pont keresztérzékelős, tehát a képen lévő függőleges és vízszintes vonalak alapján külön szenzor értékeli, hogy mennyire van fókuszban (pontosabban, a fókuszon kívül) az adott képterület. Összehasonlításképpen: a 30d, vagy az 5d vázakon még nem minden pont érzékel vízszintes és függőleges vonalat… … The center AF point has a cross-type AF sensor sensitive to vertical and horizontal lines at f/2.8. This is a first in an EOS camera. Previously, the central sensor for f/2.8 or better was only vertical-line sensitive. Because the f/2.8 sensor is a diagonal, cross-type sensor, it does not obstruct the f/5.6 sensor positioned vertically at the center. ….

ScreenShot00068

Így néz ki az a chip, amire a nagy tükör alatti kis tükör vetíti a képet:

ScreenShot00070

Ez még nem minden. Az AF-szenzor működési elvéből adódóan egy kisebb fényerejű (a Canon-nál F5,6-nál gyengébb), és egy nagyobb fényerejű (a Canon-nál 2,8-nél erősebb) optika más AF-elrendezést igényel – márpedig a gépet célszerű úgy elkészíteni, hogy miközben egy nagy fényerejű optikával a lehető legpontosabban mérjen, a gyengébb optikákat is ki tudja szolgálni. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy (a 40d esetében) a középső AF-pontban még egy további keresztérzékelő található – mégpedig átlósan álló vonalakkal, tehát a +45° és -45° irányokban. Ezek természetesen ugyanúgy érzékelik a függőleges és a vízszintes vonalakat is a témán (a valós életben a vonalak bárhogyan állhatnak).

ScreenShot00066

További érdekesség, hogy a szélső AF-ponthoz tartozó tényleges AF-érzékelő a chipen nem szimmetrikus elrendezésű – vagyis a valóságban a váz nem pontosan ott fogja érzékelni a fókusz állapotát, ahol mi gondoljuk. (A jobb oldali kereszt vízszintes vonala nem az AF-pontra szimmetrikus). A tesztfelvételek során erről bárki maga is meggyőződhet. ScreenShot00072

A legfontosabb információ pedig: az AF-rendszer mindig folyamatosan az összes AF-érzékelőn működik – a váz az összes szenzor jele alapján azt választja ki (vagy azokat kombinálja), amelyik az adott körülmények közepette a legjobb eredményt adja. Szerinte. Az egyes AF-szenzorokat ugyanis külön-külön lehet (és kell) beállítani egy tesztmérés során. A gyári beállítások (egyébként a szervizbeállítások is) mindig egy adott pontosságon belül vannak – abszolút pontosan beállított AF-rendszer nem létezik. Ehhez hozzájön még az AF-rendszer mechanikus elemeinek kopása, a nagy tükör, a kis tükör, a váz egymáshoz viszonyított helyzete.

Megjegyzés: az optikáknak, különösen a zoomoknak mindig van leképezési hibájuk, emiatt az éles képet a képmező közepén nem ugyanabba a síkba képezik le, mint a képmező szélein. Emiatt az autofókuszos zoomobjektíveknél lehetőség van arra, hogy a váz az aktuálisan választott zoomértéknek megfelelően korrigálja az AF által adott értéket – vagyis ha pl az AF egy 105 mm-es állásnál 100,0 cm-re jelzi a pontos fókuszt, akkor a váz a lencsét pl 100,5 centire állítja, mert az optika által leképezett kép viszont ott lesz tökéletes. Ezeket az eltéréseket (offset-érték) az optika adja át a váznak adatok formájában, illetve a micro-adjustment-tel ellátott vázak még ezt is felül tudják bírálni. Ettől még az AF-rendszert pontosan be kell állítani. 

Az AF-szenzorokat tehát egyenként kell ellenőrizni. Láttam már olyan 5dMkII vázat, amelyiknél 1 méterre vonatkoztatva egy EF 50 mm F1,4 optikánál 1,5 cm volt az eltérése a függőleges és a vízszintes vonalakra állított fókusz esetén. Márpedig ez nagyjából a teljes mélységélességi tartomány… Az egyes AF-szenzorokat (általában) nem tudjuk külön-külön bekapcsolni az otthoni ellenőrzéshez. A megoldás: tegyünk elé olyan céltárgyat, amit lehetőleg csak az egyik szenzor “lát jól”. Vagyis függőleges és vízszintes, esetleg 45 fokban álló, nagyon kontrasztos átmeneteket. Az internet tele van olyan, különböző szerzők által készített, igencsak szofisztikált beállítóábrával, amelyek lényege, hogy egy 45 fokban tartott papírlapon egy hosszú vonalzó (vonalkázás) van, a cél pedig egyetlen keresztirányú vonal. Na ez az, amivel biztosan csak az egyik szenzor tesztelhető – ráadásul macerás használni, mert állvány kell hozzá. Sok évvel ezelőtt egy fotós ismerősöm mutatta az egyszerű megoldást: kb egy méterre letett a gép elé 3 húszforintos érmét (az élére), egyet középre, egyet-egyet pedig átlósan, hozzávetőleg 2 centiméterrel eltolva a középsőhöz képest. Az ötlet tehát innen származik, ezt fejlesztettem tovább.

IMG_6906

A négy gyufásdoboz elég stabilan áll a talpán, zsebben elfér (és még rá is lehet gyújtani vele). A középsőknek mindkét oldalukon van célmatrica – de az alsón az egyik oldal vízszintes, a másik függőleges. Egy mozdulattal lehet átfordítani.

IMG_6909  IMG_6910

A vázat lehetőleg 20x a fókusztávolságra állítjuk be, elegendő letenni az asztalra, bár ha egy összehajtott kendő kerül alá, azon még billegtetni is könnyebb. Beállítjuk az adott optika legnagyobb fényerejét, majd a kiválasztott AF-ponttal a vastag fekete vonalra fókuszolunk.

IMG_6917  Helyesen működő AF (a függőleges vonalra állított fókusz)

IMG_6919 Backfókusz

IMG_6918 Frontfókusz

Ugyanezt megismételjük a vízszintes vonalra, illetve lehet játszani a ferdén állókkal. Nagy fényerejű (F2,8-nál erősebb) optikánál például a 40d AF automatikája eleve a 45 fokban állókat fogja használni.

IMG_6920  IMG_6922  IMG_6921

A mélységélességi tartománnyal az előrébb és hátrébb álló dobozok távolságával lehet kísérletezni (annyit azért elárulok, az illusztrációknál kicsit csaltam, mert a látványos elmosódás miatt nagyobb távolságra állítottam őket). A “tesztfelszerelést” bárki elkészítheti magának. Ha valaki mégis úgy dönt, inkább hasznosabban tölti az idejét, tőlem megvásárolhatja, postázással együtt 500 forintért küldök egy ilyen, öntapadó papírra készített példányt. Gyufásdobozt viszont már saját beszerzésben kell hozzá vásárolni.

IMG_6902  IMG_6898 IMG_6903

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

Egyszerű (low-budget) fókuszteszt bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Péter szerint:

    Üdv,

    lúzer kérdésem lenne: ez most a váz v. az objektív fókuszát teszteli le? Tehát érdemes-e vinnem a kis ábrákat használt obi vásárlásához?

    Köszi: Péter

    • camerarepair szerint:

      Már miért lenne lúzer kérdés???
      A módszer természetesen a kamera-optika rendszert teszteli.
      Viszont mivel te a megvásárolandó optikát a saját kameráddal szeretnéd használni, nem az a fontos, hogy elméletileg jó legyen az optika, hanem hogy a saját gépeddel megfelelően pontosan működjön.
      Magának a váznak kétféle problémája lehet:
      – A fókuszpontok egymáshoz képest is el vannak állítva. Ezt a rossz gyári beállítás, illetve az átprogramozás nélkül végzett alaplapcsere okozza.
      – Egymáshoz képest rendben vannak, tehát bármelyik pontot használod, azonos mértékben ad frontfókuszt/backfókuszt a gép. Ezt okozhatja pl a mechanikus részek kopása – illetve természetesen az is, ha az optika korrekciós értékei nem megfelelőek (például az optika alaplapcseréje miatt…)

  2. BTibor szerint:

    Ide illik leginkább a kérdésem:
    400D-met hosszabb tétlenség után eladás előtti ellenőrzésre újból elővettem, és meglepett, hogy az autofókusza kevesebb fényben pl. szobában roppant érzéketlen lett. Nem mindegyik pont, leginkább a középsőben csalódtam. Néhány mérőmező bizonyos irányokból vígan élesre áll, általában viszont tehetetlenül tekergeti az objektívet míg fényesebb, nagy kontrasztú felületre nem fordítom.
    Rossz helyre hullott pár porszem? Elég mélyen vannak a szenzorok, érdemes körtepumpával próbálkozni?
    Esetleg hamar hozzászoktam a jóhoz? A 40D ugyanazzal az obival minden mérőponton villanás alatt rááll.

    • camerarepair szerint:

      A 40d-nek természetesen jobb az autofókusz rendszere, de lehet pl a 400d segédtükrének porosodása is a hibajelenség oka. Előbb mindenképpen azt kellene portalanítanod, adott esetben akár enyhén alkoholos fültisztítóval. Az AF szenzorok a tükörakna aljában ülnek, egy műanyag lencserendszer alatt. Oda nyugodtan befújhatsz, mert valóbal lehet az is poros.
      Milyen optika volt a tesztalany?

      • BTibor szerint:

        Köszönöm a gyors választ!
        Kipróbáltam a körtepumpás fújkálást, a mattüveg tisztulásán kívül inkább csak lélektani hatása volt. A segédtükrön és a félig áteresztő hátoldalán tényleg van némi por, de nem hiszem hogy belenyúlok ezért a tüköraknába.
        Tesztelésre használt objektívek: 18-55 nem IS kitobi mindkét állásban, illetve EF 80-200 4,5-5,6 II. Nagy látószögnél (fényerősebb állásban) mindkét optikával kicsit jobb volt a találati arány, legjobb a telével. Tesztobjektum: 4 méterre fekete fotóstáska előtt összetekert törtfehér USB kábel. Fényforrás 2 db bágyadt 11W-os energiatakarékos fénycső kb. a fejem felett. Mintakép 80 mm f/4,5-ön 0,3s, ISO1600. Természetesen a gépet forgattam az AF szenzorok irányának megfelelően +/- 90°-ot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.