A vázak és az optikák fókuszálásának pontosságát alapvetően két módon szokás tesztelni:
Az egyiknél egy 45 fokba állított tesztlapot használnak, amin egy periodikus minta van (például egy vonalzó vonalkái), meg egy vonal a közepén. A vonalra fókuszálva, majd exponálva a mintázat elmosódottságán lehet látni, hogy van az optikai rendszer legélesebb tartománya. Ezt csak egyetlen pont ellenőrzésére lehet használni, kizárólag a vízszintes vonalakat látó érzékelőt teszteli, ráadásul macerás, mert a gép elég meredek szögben áll az állványon.
Példa:
http://www.dphotojournal.com/focus-test-chart.pdf
A másik megoldásnál egy olyan tesztábrát használnak, amelynek a közepén van a tulajdonképpeni céltárgy, arra fókuszálunk, a téglalap oldalainál, illetve sarkainál pedig például egy-egy siemens-csillagot, vagy különböző felbontású vonalas ábrákat találunk, amelyek az adott pontban lévő fókuszálási pontosság és az optikának ott tapasztalható felbontása alapján lesznek többé vagy kevésbé kontrasztosak, élesek.
Példa:
http://www.graphics.cornell.edu/~westin/misc/ISO_12233-reschart.pdf
Képzeljük el a legrosszabbat:
- Amennyiben az optika tengelye nem merőleges a képérzékelőre, ha pontosan fókuszáltunk középen, akkor az egyik sarok az frontfókusz, a másik meg backfókusz miatt lesz kevésbé éles.
- A másik eset, ha a tengely merőleges, de sehol nem vagyunk fókuszban, mindenütt a teljes képfelületen frontfókusz vagy backfókusz van.
- És akkor ugyebár ott van a harmadik lehetőség (márpedig a valós zoomoptikáknál így szokott lenni), amikor az optika középen jobb felbontású, mint a széleken, vagyis a széleken eleve kevésbé kontrasztosak lesznek ugyanazok az ábrák.
Amikor pedig a három tényező szuperponálódik… Nos, akkor a 2d beállítóábra nagyjából használhatatlan.
A két módszert tehát egy valódi 3d ábrává kellene kombinálni. Az egyik problémát az jelenti, hogy a különböző érzékelőméretek, AF-szenzor elrendezések, valamint a különböző optika gyújtótávolságok miatt az ábráknak másképp kell kinézniük.
Szükséges tehát:
- néhány céltárgy, amire a fókuszt állítjuk,
- néhány másik tárgy, amelyek 45 fokos szögben állnak, és amelyeken ki tudjuk értékelni a végeredményt,
- ezeket a tárgyakat pedig szabadon kell tudnunk variálni a teljes képmezőben.
A megoldás egy mágnestábla lett, amire az alumínium lemezből hajtott profilokat mágneslapkák tartják. Így az egész állhat függőlegesen vagy vízszintesen egyaránt. Természetesen szükségünk lesz még egy homogén megvilágításra is.
Van még egy megoldandó probléma: a fényképezőgépnek pontosan a tesztlap felületére merőlegesen kell állnia. Erre a célra egy tükröt fogunk használni, ha ugyanis az optika (vagy a szemünk) belenéz egy tükörbe, és pontosan saját magát látja, akkor az optikai tengelye pontosan merőleges a tükörre, a visszaverődés törvénye miatt. A kis tükörlap hátára is mágnesfólia kerül, az alaplapon pedig be kell jelölni a mérési tengelyeket.
A mágnestábla azonban nem túl olcsó, meg túl nagy is – a megoldás azonban majdnem minden háztartásban kéznél van: a hűtőszekrény oldala általában síkfelület, ráadásul fehérre zománcozott acéllemez – vagyis a mágnes tapad hozzá!
A céltáblák szándékosan állnak egyetlen vastag vonalból: ezen a módon ugyanis szelektíven ki tudunk választani egyetlen szenzort az adott AF-fókuszpontban.
Az egymásra merőleges tengelyek mellett egy szárazon törölhető filccel felrajzoljuk a szenzorok által adott célfelületeket (ezek pontos helyét próbálgatással lehet meghatározni) – és már dolgozhatunk is.
A céltáblák 50 mm magasak, a 45 fokban álló profilra pedig úgy van felragasztva a kiértékelő felület, hogy a 0-vonal pontosan 50 mm magasan legyen. Ha tehát a céltáblára fókuszálunk, akkor a legélesebb képet a 0-vonalnál kell kapnunk. A helyes fókuszhelyzet, frontfókusz és a backfókusz egyértelműen kimutatható.
Minden esetben ellenőrizni kell a legalább a merőleges irányú AF-szenzort is – ehhez a céltárgyat 90 fokkal kell elfordítanunk.
A szükséges eszközöket bárki elkészítheti magának egyszerűsített formában, kartonból, vagy éppenséggel hungarocellből. Ha valaki a barkácsolás helyett inkább fotózna, úgy egységcsomag formájában meg is vásárolható nálam. Az idomok anyaga eloxált alumínium lemez, erre kerül a 0,9 mm-es mágnesfólia, illetve a céltárgy. A készlet ára 5000 forint + postaköltség.
A doboz tartalma:
- 1 darab céltárgy (vonallal) (5×5 cm)
- 2 darab kiértékelő ábra (1 darab Siemens-csillag, 1 darab 45 fokos vonalzó)
- 1 darab tükör (5×5 cm)
- 1 darab egyszerűsített fókuszteszt ábra, amit zsebre lehet vágni (ez utóbbi leírása itt található: https://camerarepair.hu/teszt/egyszeru-fokuszteszt/
Sok sikert az ellenőrzéshez!