Az úgy volt, hogy szembejött egy kicsit hibás Canon 7d, húszezerért. Éppen csak nem kapcsolt be. Nahiszen, kell bele egy új vakupanel 8a legalsó), aztán lesz egy jó gépem. Hát nem az volt rossz benne, hanem a DC-DC panel. Ez kaphatón, kifizethető összeg. Meg a CMOS, mert van benne egy vízszintes és egy függőleges csík. Na, ez már kicsit rázósabb. Utána pedig be kell állítani a vázat, anélkül rossz lesz az autofókusz.
Arra ott az SPT szoftver. Kerestem egy megfelelő donort. Nos, 300 ezer expóval lett egy, és működik!
Először kiolvastam az adatokat a donorból, szétszedtem, összeraktam a másikat, mentettem az adatait, majd megkapta a donor adatainak egy részét (cmos értékek stb.).
Működött, az autofókuszt beállítottam, majd elvittük kirándulni.
Aképek egy része nem lett jó. Kis elemzés után kiderült, a nagy fényben, rövid záridővel készült fotók lettek iszonyatosan sötétek.
?!?!?!?!?
Nos, a DSLR gépek úhgy működnek, hogy a CMOS előtt 2 redőny van. Az első zárva, a másik nyitva. Exponáláskor a váz előbb elindítja az elsőt, az elkezdi szabaddá tenni a CMOS-t, majd kicsit később indul a második, lezárja a képet. A redőnyök nagyon gyorsan futnak le, ezért a normál fényviszonyok mellett, az első redőny teljesen kinyit, a második várja, hogy leteljen az expozíciós idő, majd ő is lefut.
Rövid expóidőknél más történik. Ott amint az első redőny elindult, és egy kis rés szabad lett, már indul is a második. Így tulajdonképpen egy kis rés fog lefutni. A lefutás sebessége adott (rugó plusz gometria), az epozíció mértékét a rés szélessége adja.
És itt jön a furcsaság: ez a résszélesség minden zárszerkezetnél más és más lesz, az egyedi eltérések miatt, ezért a lefutást egy szoftverből állítható érték adja meg.
Hogyan lehet ellenőrizni: egyszerű. Az xozíció mértékét (bejutott fényenergiát) adott érzékenység mellett az expozíciós idő és a rekesz értéke adja.
Ha pl az idő 1/60, akkor az feleakkora fénymennyiséget nge be, mint az 1/30-ad. A sor tehát:
1/: 8000 1/4000 1/2000 1/1000 1/500 1/250 1/125
A blendénél a viszony, mint tudjuk, kicsit másabb, mert ott a fénymennyiség a rekesz felületével arányos – a rekeszt azonban egy átmérőből vonatkoztatott szám jelképezi, vagyis ennek változása 1,4x-es. Ez azt jelenti, hogy pl a 4-es rekesz az kétdszer annyi fényt enged be, mint az 5,6-os. Itt a sor így követketik:
F2,8 F 4 F5,6 F8 F11 F16 F22
Ha tehát adott fényviszonyok mellett az…
1/8000 és az F2,8-as blende a jó választás, akkor ugyanazt jelenti a filmnek az 1/1000 (háromszor szorozzuk meg kettővel az időt), és a 1/1000 és az F8 (mert ide is három lépcsőben jutunk.)
Nos, az én szeretett 7d-m 1/1000-nél jó lett (bár, mint kiderült, már sötétebb volt a kelleténél), az 1/8000-nál teljesen fekete maradt.
Persze azonnal felmerül a kérdés: honnan a csodából vegyünk egy homogén és reprodukálható fehér felületet ehhez a kísérlethez?!
A megoldás előttem hevert : a számítógép monitorja erre éppen alkalmas. Betöltöttem egy fehér oldalt a notepadba, teljes képernyőre váltottam, és már ott is volt a kívánt felület.
A beállításhoz csatlakoztatni kell a kamerát a PC-hez, be kell lépni a kamerába az SPT szoftverre, átírni a kívánt paramétert, majd kilépni, tesztfotót készíteni, stb stb.
,
Minél kisebb az a bizonyos paraméter, annál hosszabb ideig marad nyitva a redőny. Eredetileg 1650 volt, némi kísérletezés után lett belőle 220.
Az elemzéshez a vázon lévő képnéző funkció kiválóan használható.
Eredeti kép:
Az új, kikísérletezett értékkel pedig, láss csodát…. Újra lehetett nagy sebességgel fotózni.
ú
Ha ezek után még kétségeid vannak, érdemes ellenőrizni a zárat egy külső vakuval.
Ehhez az 1/8000, 1/4000, 1/2000, 1/1000, 1/500 záridővel vakuzzuk szembe lencse nélkül a cmost (optika nem kell).
A végeredmény:
Ez tehát a jól, kiegyensúlyozott zárműködésre jellemző sorozat.
Ha elvégzed a tesztet, és nem ezt látod, akkor bizony be kell állítatnod a vázat. BÁRMILYEN vázat – csak legyen hozzá szervizszoftver. Zárcsere után a beállítás kötelező.
Sok sikert….