Higgyünk vagy sem a teszteknek?

“Csak annak a statisztikának hiszek, amelyet magam hamisítottam” – mondta volna valamikor Churchill – de a kutatások szerint ezt kizárólag másodlagos forrásokból lehet tudni, vagyis mindenki valakitől idézi – Churchill viszont sohasem mondott ilyet.

(lásd: http://en.wikiquote.org/wiki/Winston_Churchill).

(Egy műveletlen ember számára igen hasznos idézetgyűjteményeket olvasgatni – állítólag ezt is ő mondta…)

Én viszont lassan már semmilyen tesztnek sem hiszek, legfeljebb annak, amelyet magam végeztem, feltéve ha többször ugyanazt az eredményt adta, nem áll szemben a józan ésszel, a saját logikámmal – de még akkor is fenntartom a tévedés lehetőségét.

Itt vannak például a fókusztesztek. Rengeteg helyen lehet arról olvasni, hogy az adott X vázat az Y optikával valaki kipróbálta, majd megállapította, hogy téveszti a fókuszt. Következtetés: rossz a váz. Vagy: rossz az optika. Vagy mindkettő.

A teszteket lehetőleg kézből végzik, egy élő (tehát mégiscsak mozgó) modellen, mondjuk annak a szemére állítva az élességet, maximálisan nyitott blendén és lehetőleg minél közelebb. Végeredmény: mondjuk 10 képből csak 5 éles.

Azt a fáradságot általában nem szokták venni, hogy elgondolkodjanak azon, megfelelőek voltak-e a teszt körülményei?

Csak felsorolnék néhány alapfogalmat, amelyek mind befolyásolnak egy ilyen teszteredményt:

A vázzal kapcsolatosan

  • A vázban egyetlen AF-pontban a valóságban 1, 2 vagy esetleg akár 5 fókuszszenzor működik,
  • A fókuszszenzor lehet a vízszintes, függőleges vagy a jobbra illetve balra 45 fokban álló vonalra érzékeny (kicsit egyszerűbben: egy vízszintesre érzékeny fókuszszenzor egy vízszintes fekete-fehér határvonalat tud legpontosabban kiértékelni, egy ferdét kevésbé pontosan (matemetika), egy függőleges fekete-fehéret pedig egyáltalán nem tud értelmezni)
  • A fókuszszenzor soha nem pontosan oda esik, ahol a keresőben azt a kis gravírozott pontot látjuk
  • A fókuszszenzor nem egy pont, hanem egy szakasz. Lehet, hogy a processzor a szakasz jobb oldalán ítéli meg, hogy ott van a legbiztosabb jelet adó, legkontrasztosabb jel – mi meg a közepét gondoltuk, hogy a témára állítjuk.
  • Az élességállítás során az egyes szenzorok (a valóságban folyamatosan) szállítják a tökéletes fókusztól való eltérés mértékét
  • A vázban külön processzor értékeli ki ezeket a jeleket
  • A processzor dönti el, melyiket vegye figyelembe
  • Ha egy komplex ábrára fókuszálunk (pl egy ember szeme – és annak környéke), azon van vízszintes, függőleges meg akármilyen vonal. Soha nem fogod megtudni, mire állt rá a fókusz.
  • Elméletileg az azonos helyen lévő fókuszszenzork ugyanazt az eredményt adják – a valóságban ez beállítás kérdése. Sajnos lehetséges, hogy ha pontosan ugyanabban a trágytávolságban egy vízszintes vagy egy függőleges vonalat teszünk a gép elé, ugyannál az optikánál máshová adja meg a tökéletes fókusz helyét – az optika tehát máshová állhat be függőleges illetve vízszintes vonalra célozva.
  • Az AF SOHA nem tökéletesen pontos. Van egy elvárt pontossága, amit a gyártó határoz meg. Pl a tökéletes helyzethez képest a mélységélességi tartomány harmada. tehát a vadonatúj, gyári váznak nem kell ennél pontosabbnak lennie.
  • Idővel a canon AF rendszerében lévő mechanikus elemek (főtükör, segédtükör, optikát tartó bajonett kopnak – tehát elállítódik a rendszer.
  • Hiába tökéletes az AF-rendszer, ha a CMOS a vázban nem tökéletesen merőleges az optikai tengelyre (ezt a bajonett adja meg), illetve esetleg merőleges, de nem pontosan az előírt távolságra van a bajonettől.
  • A korszerű vázakban lévő korrekció (focus adjustment) az adott optikára egyetlen értéket ad meg, pluszba vagy mínuszba – tehát az összes fókuzpont értékét ugyanannyival módosítja.
  • Az optimális fókuszpont előtti és mögötti éles tartomány nem azonos értékű, de nem is 1/3 – 2/3  arányban áll. A pontos értéket meg lehet határozni.

Az optikával kapcsolatban

  • Az optikának lehet lógása. Új állapotban néhány századmilliméter, használtan bármennyi.
  • Az optika fókuszállító rendszere diszkrét lépésekkel tud előre-hátra állni. Ez nem elhanyagolhatóan kicsi – bár nyilván úgy tervezik, hogy elegendő legyen.
  • Az AF rendszer egy adott fókusztávolságú ideális optikára van beállítva. A valós optikák ettől eltérnek – minden optikatípusnak van egy korrekciós értéke, amit az optika tartalmaz, és elküld a váznak. magyarul: ha az AF-rendszer megállapítja, hogy a tökéleteshez képest az optika x értéknyire van, akkor ezt a számított értéket egy matematikai művelettel korrigálja.
  • Az egyes optikák a típuson belül is eltérnek – ez állítható korrekcióként van az optikában, amit lead a váznak.
  • Az optikák a vízszintes és a függőleges korrekciót külön tartalmazzák
  • Ha a bajonett nem pontos, az optika nem áll a váz optikai tengelyében – ez hibaforrás
  • Minél kisebb az adott optika fókusztávolsága, a cmos-optika távolság (amit az élességállító renszer állít be) annál nagyobb hibát okoz. Például 0,1 mm egy 100 mm-es telénél elenyésző hiba, egy 17 mm-es optikánál esetleg emiatt már nem tudsz a végtelenre fókuszálni.
  • Az optikának is van egy elfogadható (értem ezen: a gyári spacifikációban rögzített) tűrése (pontossága). Ezen belül bárhová áll, elfogadható.
  • Ha a váz is és az optika is ugyanabba az irányba térnek el az ideálistól, már ettől előfordulhat, hogy a végeredmény nem tökéletes fókuszálás.

Általános probléma

  • A bemozdulást sokan a fókuszálásból eredő életlenségnek nézik. A megoldás egyszerű: az AF tesztet vakuval kell végezni, illetve figyelembe venni, mennyi a kézből kiexponálható záridő (és annak mondjuk a negyedét beállítani…)

 

A fentiek ismeretében, szerintetek az átlagos teszteknek mennyi értelmük van?!?!?!?

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.

1 Response to Higgyünk vagy sem a teszteknek?

  1. Balis szerint:

    Csak a kép számít..szerintem! Ilyenkor eszembe jut Robert Capa és kortársai. Ha nekik ilyen felszereléseik lehettek volna, nekünk meg néha ezek se jók! Persze fontos a megfelelő élesség, ezért is használhatóak korlátozottabban például a filmes korszak objektívjei a mai digitális gépeken, bár ebben még más tényezők is (felbontás, lencsebevonat, stb.) szerepet játszanak, mivel némileg máshogy reagál a szenzor a fényre. A tesztek persze segíthetnek, de ahogy János leírta, az adott összeállításnál derülnek ki a konkrétumok!

Hozzászólás a(z) Balis bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük