Gondolom mindenki emlékszik még a reklámra, amelyben kitartó fukarkodásra hívták fel a műszaki bizbaszokra éhes közönséget.
Nemrégiben megkeresett valaki Hollandiából, hogy van egy Canon 50mm F1 (nem tévedés, F1) optikája, amit be kellene állítani, mert nem éles a képe, a helyi márkaképviselet ELKÜLDTE, azzal, hogy régi optika, már nem javítják !?!?)
Ennek az optikának a forgalmi értéke kb 5000 USD (lásd itt), szóval ekkora értéknél azért eldolgozgat vele az ember. Mondtam neki küldje el, megcsinálom (az optikának van állítható tagja az egytengelyűséghez).
Azt írta vissza, nem szívesen küldené az ára miatt, meg kb 2 kg… na jó, akkor elküldöm neki, hogyan állíthatja be, cserében utaljon át majd érte annyit, amennyit gondol. Elküldtem a leírást, kb 4 órát dolgozott rajta, majd visszaírt, hogy tökéletes, baromi jó, stb. Nagyszerű. Utalási szándékról semmi.
Írta neki, hogy akkor a nagy örömben azért térjünk vissza kicsit erre is. Persze, persze, írta, mit szólnék 30 euróhoz?
Azt hiszem, inkább nem írom le ide, hogy mit gondoltam róla. Mindenesetre a „kleine Fische, guteFische” elv alapján megírtam, hogy rendben, küldök egy számlát az összegről, annak alapján utalja át.
Ez tíz napja történt. Azóta sem jelent meg a számlámon a hatalmas összeg.
Hát van ilyen nap is.