Itt a nyár, mindenki terrabájtnyi adatot gyárt a fényképezőgépével – amit minek is mentene biztoságos helyre. Aztán néhány óvatlan mozdulat, formázza a kártyát – volt kép, nincs kép….
Nézzük meg, mit lehet tenni?
1. A gépek az esetek 99%-ban NEM formázzák ténylegesen a kártyát, csak a directoryt törlik. (van olyan gép, amelyik rákérdez a mélyformázásra. na az után tényleg nem kell a képekkel foglalkoznunk).
Ez olyan, mintha lenne egy könyvünk, aminek nincs meg a tartalomjegyzéke, és a lapok sorszáma sem. Ha beleolvasunk, azért össze tudjuk rakni. Ez működik egy csomó fájltípus esetén, jpg, cr2 (raw), vagy pl mp3-nál is.
A kártyát be kell tenni egy pc-be, majd letölteni például a www.pcinspector.de oldalról a recovery programot. freeware, nekem a 4.5 verziója kiválóan működött. Mondjuk 16 GB tartott néhány órát – de ezer éve törölt képeket is elővarázsolt. Mindent, aminek a rekeszébe (egy kép több szegmensben van tárolva), még nem írtunk mást.
2. A megoldás akkor is hasznos, ha pl egy túlbuzgó őrző-védő fenyeget – nyugodtan töröljünk mindent a szeme láttára – otthon úgyis visszanyerhetjük.
Hacsak nem olvassa a blogot…
ui: nagyon érdekes, hogy amikor egy sérült (tehát nem egyszerűen törölt) kártyát próbáltam beolvasni, azt a „recovery” program sem ismerte föl. Jobb híján tettem egy kísérletet: formáztam a kártyát, de csak gyorsformázással, vagyis mindössze a directoryt töröltem le a PC-vel. És láss csodát, ezek után a recovery program már hajlandó volt vele foglalkozni, visszanyerte az összes, még nem felülírt fotót.