Ezt általában két dolog okozza: nem fejtettem ki elég axiális erőt a csavarás közben, vagy túl puha anyagból készült a csavar feje. Tetézi ezt persze, ha történetesen beragasztott csavarral van dolgunk.
Ilyenkor két lehetőség marad: kifúrni a csavart – ez soha nem egyszerű, mert a csavar van keményebb anyagból (acélból), a körülötte lévő anyag pedig sokkal puhább alumínium-ötvözetből. Vagy félre megy a furat, vagy sikerül lefúrni a fejét – de ott marad a végérvényesen beszorult csonk. Lehet még fúrósablont gyártani acélból, meg cifrákat káromkodni, de nem egy elegáns megoldás.
Elegánsnak mondjuk a második sem nevezhető: van egy kiváló (kínai gyártmányú) miniatűr modellező fúrógépem. Kicsi, de erős: 130 W a teljesítménye (230 voltos betáplálásról – pl. a Conradból érdemes ilyet venni). Ehhez vannak különféle kis csiszoló és vágótárcsák. Egyébként azóta van, hogy egyszer nem tudtam kiküzdeni egy csavart. És akkor szépen abbahagytam a szerelést, és elballagtam a boltba. 9000 forint plusz 3 óra.
A művelet előtt az optikát (vázat) gondosan be kell burkolni – a szétrepülő fémrészecskék nagyon veszélyesek és mivel kicsit, bárhová bejutnak. A leragasztás mellett be szoktam tekerni az egészet folpackba.
Íme a végeredmény! Nem nagyon szép, de működik, egy hagyományos nagyobb méretű egyenes csavarhúzóval simán bontható a csavar. Üdvözlöm a Canon technológusait… (Tudniilik ez általában az egyedi csavaroknál történik, a “rendes” csavarokat mángorolják, azoknak általában keményebb az anyaguk.)
1 Response to Amikor a csavar kereszthornya eltűnik